K U T Y Á K R Ó L - K U T Y Á K É R T

KUTYÁBA SE VESZNEK!

Az Óbudai-szigetről is menni kell?

2020. július 08. - Kutyablogger

Ma kora este sok száz, talán több ezer ember fog összegyűlni az Óbudai-szigeten, hogy tiltakozzék a tervezett fakivágások és gátépítések ellen. Az erről szóló petíciót eddig nagyjából négyezren írták alá. (Statisztika nincs ugyan, de vélhetően zömük kutyatulajdonos: nem azért mert a kocogóknak vagy kisgyermekeseknek ne lenne fontos a sziget jövője, hanem mert a kutyások szervezettebbek, többek között jól és hatékonyan működő FB-csoportjuk is van, amely számos ügyben eredményesen képviselte érdekeiket a különböző cégekkel és hatóságokkal szemben.)

Lehet, hogy csak a túlzott pesszimizmus szól belőlem, de tartok tőle: se a tüntetés, se a petíció nem lesz  elég ahhoz, hogy a kormányzati (vagy mögötte húzódó magán-) érdeket meghátrálásra késztesse. Az Óbudai-sziget óriási terület, amely a nyíltan bevallott régészeti munkálatok és kajak-kenu centrum mellett is bőséges lehetőségeket rejt az ingatlanban utazó nagyuraknak, akár luxus-lakópark, akár idegenforgalmi-vendéglátó-szórakoztató beruházásokról legyen is szó. Sőt: a terület nagysága mindezen célok párhuzamos megvalósítását is lehetővé teszi...

Némi reményt jelenthetett (volna), hogy a sziget nagyobb része a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzat tulajdonában van. Kiderült azonban, hogy mindkét hatóság megadta az építkezés előkészítéséhez szükséges engedélyeket. Hogy ez még az önkormányzati választások  előtt történt-e, tulajdonképpen és a lényeg szempontjából mindegy. Nem vagyok jogász, így nem tudom, hogy az előzetes engedély pontosan mit jelent, de tartok tőle, hogy a kocka el van vetve.

Ha az önkormányzatoknak nincs visszakozási lehetősége (vagy azt a kormány törvénymódosításokkal, netán pénzügyi zsarolással felülírja), akkor csak a lakossági ellenállás, a demonstrálás, az élőlánc, a polgári engedetlenség marad.

Különösebb illúzióink persze e téren sem lehetnek: a kutyások csak addig fontosak, amíg választópolgárok. A voksolás előtt kapnak-kapunk szép ígéreteket, belengetik a kutyabarát intézkedéseket, a kutyás szervezetekkel való egyeztetést, új kutyafuttatókat, az Óbudai-sziget kutyastrandját,... A szavazás után három évig viszont KUTYÁBA SE VESZNEK! 

Mi pedig szorulunk egyre kijjebb és kijjebb: az Óbudai-sziget egész Budapesten az egyetlen hely, ahol kutyáink szabadon, póráz nélkül és mégis biztonságban szaladgálhatnak, bandázhatnak, hancúrozhatnak -- ahol igazán kutyák lehetnek. (A lakótelepi, 4 x 20 méteres, a tízemeletes és az út közé beszorított, kiégett füvű, poros-koszos "kutyafuttatók" sokkal inkább fegyenctelepek, semmint a boldogság szigetei.) Óbudára a város egész távoli pontjairól (Rákospalotáról, Sashalomról, Kőbányáról, Kelenföldről) is jönnek kutyások, ma még. De ez nem számít, ha a tízmilliárdok újabb milliárdokat akarnak fialni. Azaz: a pénz beszél, a kutya ugat. Netán: a kutya ugat, a karaván halad...

A kormány az üzente, hogy a néhány ezer fa kivágása és a tereprendezés után sokkal  szebb lesz a sziget. KI KÉRTE ezt? A politikusoknak azt kellene meghallania, amit a társadalom tényleg kér! Ez esetben: változatlan, természetközeli szigetet, békét, csendet és nyugalmat. Nem elég hangosan kérjük? Tessék már ránézni egy statisztikára! Hány kutyatulajdonos család van ebben a kis országban?